A 2008–2009-es gazdasági világválság a nagy gazdasági világválság óta a legjelentősebbnek tartott gazdasági válság, mely az őt megelőző globális pénzügyi válságból alakult ki. Előzménye az amerikai másodlagos jelzáloghitel-válság vagy amerikai jelzáloghitel-válság (a sajtónyelvben subprime-válság) az Amerikai Egyesült Államok ingatlan- és bankszektorából 2006 végén kiindult, változó intenzitású pénzügyi válság, amely más országokban is érezteti a hatását. A válság során több jelentős cég csődbe ment, vagy kénytelen volt versenytársaival egyesülni. A válság érzékenyen érinti a nyugat-európai bankokat is, és hatása az amerikai gazdaság visszaesésén keresztül az egész világgazdaságban megmutatkozik. Szűk minőségi ingatlankínálat, lanyhuló dinamikájúhozamesés: ezek is a jelzáloghitel-válság hatásai. Nouriel Roubini már 2006-ban figyelmeztetett a kialakuló problémákra és Soros György is 2007 folyamán sokszor nyilatkozott a növekvő problémával kapcsolatban. A forint árfolyamának mozgását (hasonlóan a magyar tőzsdéhez) a hazai belső folyamatok mellett nagymértékben meghatározzák a nagy külföldi befektetési társaságok. Az általános gazdasági optimizmus ideje alatt úgy ítélhetik meg, hogy olyan, úgynevezett „feltörekvő piacokon”, mint például Ázsia, vagy éppen Közép-Európa érdemes befektetni, hiszen többet lehet keresni itt, mint Nyugat-Európában, vagy az USA-ban. Ebben az esetben a külföldi befektetők szívesen vettek forintot vagy magyar államkötvényt, hiszen arra 8-10% körüli kamatot kaptak, míg például az amerikai állampapírokra csak 2-3%-ot.
